Egy újabb 30 napos kihívás: Hetedik nap

Hetedik nap: Írj a csillagjegyedről, és arról, szerinted mi jellemző a személyiségedre

Talán az univerzum másik végén hesszelő hatalmas golyónyi égő hidrogén nem tudná szétbaszni a szerelmi életedet, ha nem csak lúzerekkel randiznál.

Az exemmel nem illettünk össze. Ő bak volt, én meg nem hiszek a baromságokban.

Egy olyan tömeges kulturális tévedés áldozata vagy, miszerint a születésed pillanatában a Nap önkényesen  meghatározott konstellációkhoz viszonyított látszólagos helyzete valahogy hatással van a személyiségedre.

Hát akkor foglalkozzunk a kérdés második felével.

Az előző posztban meséltem arról az esetről, amikor "megbuktam" egy személyiségteszten. Ugyanakkor a pályaválasztási tanácsadás más típusú tesztjei hoztak értékelhető eredményt, amik nagyrészt tényleg egybeesnek azzal, ahogy belülről érzem.

A legerősebb dolog, amit mondtak, az az, hogy bár emberekkel kellene foglalkoznom, vagyis olyan dologgal, ami hatással van emberekre, nem szabad találkoznom ezekkel az emberekkel, sőt, mindenki jobban jár, ha a munkatársaimat sem látom túl gyakran. Ha valamibe belevetem magam, abban a maximumot várom el magamtól és másoktól is (ezért ha bárki bármikor is olyan pozícióba helyezne, ahol embereket kell irányítanom, isten óvja őket), és nem tolerálom ha valaki lemarad, ügyeskedik vagy nem érti meg elsőre, amit mondok. Vagy ha kritizálja az aprólékosan kidolgozott tervemet. Az ExpressioN szerkesztősége tudna mesélni, miket tudok hisztizni, ha valami nem úgy vagy nem akkorra készül el, amikorra szeretném. Ezúton is elnézést érte, lányok, hogy ilyen kiállhatatlan vagyok, tudom, hogy nem mindig vagyok normális. Az egyetlen mentségem, hogy mindig elkészül a magazin, és elég penge, nem?

Ahogy idősödöm, egyre nehezebben tolerálom a semmittevést saját részről is. A blog is részben azért született, mert túl sok időm volt, amit ki akartam tölteni; ha van szabadidőm, az saját magam fejlesztésével töltöm. Tanulok, informálódok, elmélkedek, vitatkozok magammal, hogy lássam, milyen jól tudok vitatkozni. Ami azokat a hobbikat illeti, amik a hétköznapi értelemben is kikapcsolódásnak számítanak, azokba is mindig próbálok belevinni valami agymunkát. Például, ahogy írtam, irodalmi utalásokra vadászok WoWban, vagy olyan verseket írok, amikben szteganográfiai módszerekkel üzeneteket rejtettem el. Vagy varrok - ugyanis itt egyaránt fontos a szépérzék, a tervezés és a kivitelezés.

Nehezen barátkozok, leginkább azért, mert lenézek és magamban csendben megítélek szinte mindenkit. Bizalmatlan vagyok olyan értelemben, hogy magamon kívül senkiről nem hiszem el, hogy képes lenne megoldani a problémáimat, vagy úgy egyáltalán bármit. Ezt az emberek gyakran félreértik, és anyáskodónak vagy gondoskodónak látnak, pedig nem azért segítek nekik, mert szeretem őket, hanem mert úgy látom, hogy rászorulnak. A másik fura félreértés, hogy nyitottnak gondolnak, mert fesztelenül tudok beszélni a magánéletemről, pedig csak vagy nem érzem, hogy kényes információról van szó, vagy nem nézem ki belőlük, hogy elég eszük lenne visszaélni vele.

Valószínűleg az ateizmusom is erre vezethető vissza, egyszerűen nem bízom senkiben, még istenben sem. Vagy megoldom én, vagy szar marad, az ima (vagy az angyalreiki, vagy a homeopátia, vagy a meditáció, lehet válogatni) pedig csak slaktivizmus, azaz a cselekvés illúziója, ami úgy nyugtatja meg az embert, hogy közben semmi kézzelfoghatót nem tesz a cél érdekében.

Sokszor megkapom a környezetemtől, hogy érzéketlen vagyok, vagy nincs bennem elég szenvedély. Pedig ez nem igaz. Ha valaki látott már japántanulás vagy varrás körben, az tudja, milyen szenvedéllyel tudok dolgozni, és hát... érzelmeim is vannak. Igaz, hogy a leggyakoribb érzésem a "hátezhülye"-megdöbbenés... de vannak.

Igen, INTJ.