Egy újabb 30 napos kihívás: Hatodik nap

Hatodik nap: Írj 30 érdekes tényt magadról.

1. Az első négy fogam implantátum, mert gimiben elcsúsztam az iskola melletti tó jegén, és kitörtem őket.
2. A testem tökéletesen asszimetrikus, az egyik lábam fél számmal kisebb a másiknál, az egyik karom jó fél centivel hosszabb a másiknál, és az egyik mellem két kosármérettel kisebb, mint a másik. (És ez nem az a "jajj, senkinek nem teljesen egyforma" kategória, inkább a magamnak kell varrnom a melltartót, különben szorít ÉS lötyög kategória. Vagy zoknival kell tömni a kisebbet.)
3. Ha leesik a vérnyomásom, elájulok, és ez gyakran előfordul. Ébredés után, hirtelen felálláskor, forró zuhany alatt, de egyszer szex közben is megtörtént.
4. Nehezen tudok magassarkúban járni, mert mindig félek, hogy "leesek róla". Akkor is, ha tudom, hogy tartja a bokám.
5. Nem sminkelek. Ha mégis sminkelek, akkor is rosszul. Úgyhogy inkább mégsem sminkelek.
6. A kedvenc könyvem egy tankönyv, nevezetesem az Aronson--Pratnakis szerzőpáros könyve, a Rábeszélőgép. Ez egy tárgyalástechnika és kommunikáció tankönyv, amiből elsajátítható, hogyan lehet kivédeni a manipulációt, vagy éppen alkalmazni azt.
7. Nem vagyok könyvmoly, pedig szeretek olvasni - csak rossz könyveket nem szeretek olvasni, az elvárásaim pedig irreálisan magasak. Ritkán olvasok, akkor viszont csak az irodalom krémjét, olyan darabokat, amik legalább pár évtizede az élmezőnybe tartoznak. Szeretek erre a hozzáállásomra úgy gondolni, mintha könyvgurmet lennék (míg a könyvmolyok étkezési kényszerben szenvedő zabagépek), de sokkal valószínűbb, hogy csak simán sznob vagyok.
8. Royalista politikai nézeteket vallok; ez azt jelenti, hogy szerintem politikai, gazdasági és morális szinten is hasznos lenne, ha visszaállítanánk a királyság intézményét, például alkotmányos monarchia formájában. Sok érvem van, de a legerősebb az, hogy nem fogod hagyni, hogy szétbarmolják az országodat, ha amikor négy, nyolc, tíz, ötven év múlva visszaüt, még mindig te vagy a gyerekeid fognak uralkodni.
9. Hamarabb tanultam meg varrni, hímezni, kötni és horgolni, mint írni, olvasni és számolni. A nyarakat a testvéremmel mindig a dédimamámnál töltöttük, aki mellékállásban varrónő volt, és mivel a játékbabáim ruhái sosem olyanok voltak, amilyet akartam, ő meg készséggel odaadta nekem a maradék anyagait, az út adott volt, nekem csak végig kellett rajta mennem.
10. Előző pontból következik, hogy egész egyszerűen sértőnek találom, amikor valaki "fashion art"-ként hivatkozik arra, hogy föl bír venni két összeillő ruhadarabot, vagy ha kirak egy Polivore szettet a blogjára. Szóval ha megosztod a Guernica-t, festő leszel? much logik very talent wow Sőt, ez majdnem minden művészeti ágra vonatkozik. Órákig, esetleg napokig tart, míg megírok egy bejegyzést, de az akkor meg van írva, míg más csak kibasz egy random vízeséses képet "napi inspiráció" címmel. Valaki évekig tanulja a fotózást vagy a grafikusmesterséget, más pedig kap egy tükörreflexes gépet vagy egy digitális rajztáblát, és rögtön hestegartist. Vagy még ennyit sem tesz, csak telefonnal befotóz egy grafitrajzot, és el van szállva magától, hogy mekkora artblogger. Értékelem az erőfeszítést, a munkát, a kreativitást, az energiát, amit egy alkotásba fektet a művész, és zsigeri undorral viszonyulok a lusta, könnyen jövő sikerre apelláló művészlelkekhez.
11. Van egy macskám, akit Mr. Spocknak hívnak, és egy igazi vérmacska. Le szoktam vinni sétálni a Városligetbe, ahol rendszeresen megtámadja a kutyákat. Nem, nem fordítva, az én gonosz kis szőrgolyóm támad rá az ebekre.

    

    Vérmacska

12. Nyelvészetet tanulok az egyetemen, a szakdolgozatomat pedig igazságügyi nyelvészetből írom.
13. Hihetetlenül jól szórakozom a sufninyelvészeken, akik a magyar nyelv bármelyik másik nyelvvel való rokonságát "be tudják bizonyítani".
14. Legalább ugyan ilyen jól szórakozom azokon, akiket hivatásos rettegőknek nevezek: rettegnek a szalonnától, ami rákot okoz, rettegnek a repülőktől, amiket mágia tart a levegőben, rettegnek a kondenzcsíkoktól, amik méregből vannak, rettegnek a fogkrémtől, ami megöli a tobozmirigyüket, rettegnek a sminktől, mert méregből van, rettegnek a politikusoktól, mert ufó gyíkemberek... stb. Még akkor is szórakoztatónak találom őket, ha tudom, hogy ez egy betegség.
15. Mindennek ellenére szeretek (egy fokkal reálisabb) összeesküvés-elméletekről olvasni és értekezni - konteózni, ahogy mondják. Örök kedvencem a Djatlov-incidens, és képes voltam hetekig, suli és munka mellett órákat "vesztegetni" arra, hogy átnyálazzak több ezer kommentet, fejtegetést, véleményt, orosz nyelvű nyomozati anyagokat és visszaemlékezéseket, hátha észreveszek valamit, amit fél évszázad alatt még senki más. Természetesen nem jutottam semmire, de jól szórakoztam.
16. Kicsit kevésbé humoros (de csak kicsit), hogy édesanyám is hivatásos rettegő és biomami. Folyton attól tart, hogy cukorbeteg leszek, habár semmilyen tünetem nincs (de éppen az a gyanús, ami nem gyanús, ugye), ha gyorskaját eszek, azon jobban kiakad, mintha cigizek, és pár éve azzal próbálta meg kikúrálni a hajhullásomat, hogy Németországból rendelt csodaszereket akart belém diktálni, amiről később kiderült, hogy mosószer volt. Mindenesetre meg van róla győződve, hogy éveken belül meghalok rákban, vagy szonikus hasmenésben vagy űrkolerában, mert nem iszok elég energetizált vizet (bármi legyen is az). Szerencsére sikerült elköltöznöm otthonról.
17. Rendszeresen adok vért, de nem azért, mert érdekel a vérkészítményre szorulók sorsa, hanem mert a véradás után egy kis ideig jó embernek érzem magam, bármit is követtem el előtte.
18. Ám az utolsó próbálkozásom alkalmával fél évre eltiltottak a véradástól, mert vérszegénységet állapítottak meg a rutinvizsgálat során. Anyám erre csak komoran annyit reagált, hogy ő megmondta előre. Erre amúgy a leggyorsabb gyógymód a paradicsomlé-céklalé-vörösbor-máj kombó minél gyakoribb fogyasztása.
19. Tizenkét éves koromig csak komolyzenét hallgattam, mert minden mást  igénytelennek találtam.
20. Néha, ha unatkozom, megpróbálom megalkotni idegenek pszichológiai profilját. Egy időben egyik kedvenc szórakozásom volt, hogy Ask.fm-en felajánlottam, hogy véleményezem a jelentkezők profilját, aztán elégedetten zsebeltem be a csodálkozásokat, amikor a válaszai alapján meg tudtam mondani, hogy melyik szülőjével van rosszban, hány éve piszkálják az iskolában, vagy milyen trauma érte az illetőt.
21. Egyszer egy népszámláló ki akart kérdezni... 
22. Pár hónapja elkezdtem japán nyelvet tanulni, tulajdonképpen "időm van rá, akkor meg miért ne" alapon. Viszont nem szeretem az animéket, mangákat vagy a japán zenét, így az a helyzet állt elő, hogy a csoportban én vagyok az egyetlen, aki nem néz animét, nem olvas mangát, nem hord j-pop kitűzőket a táskáján, és nem japán néven van regisztrálva Facebookra, és így a csoporttársaimmal nem sok közös témánk van.
23. Gimnáziumi éveim alatt folyékonyan beszéltem na'viul, az Avatar kék mangamacskáinak kitalált nyelvén. Elkezdtem az Eszperantót, Klingont és a Tündét is, de ezekben nem voltam annyira jó.
24. Évek óta rendszeresen játszom a World of Warcrafttal, de még mindig hipercasual gémer vagyok: órákat tudok eltölteni azzal, hogy lovagolgatok a térképen, nézegetem a tájakat, hallgatom az NPC-k beszélgetését, és újabb és újabb easter eggeket és utalásokat fedezek fel. Tudtátok például, hogy beletették a Fight Club szereplőit, Hemmingway-t vagy Bates-t a Psychoból? És hogy a fő történetszálban egy ponton olyan lények a főellenségeink, mint Lovecraft Nagy Öregjei, és még a nevük is hasonló? Az Alliance frakció főpapját pedig Crowley-nak hívják. Én meg két év alatt sem jutottam túl az ötvenedik szinten.

    

    Gazdasági bevándorló a Vulkán bolygóról

25. El szoktam járni mindenféle geektalálkozóra. Például a MondoConra, ahol nyugati képregényfanok is bőven akadnak, a kultúr kornerben pedig gyakorolhatom a japán nyelvet anélkül, hogy Sakurának és MisaMisának öltözött kislányok rohangálnának körülöttem. Vagy az EuroSteamConra, a gőzlelkűek éves találkozójára, ahol kiélhetem a viktoriánus turnűrös uszályos ruhák és a cilinderes úriemberek iránti vonzalmam.
26. Nem tudom, hogyan kell barátkozni, könyvekből tanultam a szocializációt, leginkább a Rábeszélőgépből. Ez azt eredményezte, hogy ha hazudok, el akarok érni valamit, meg akarok tudni valamit vagy meg akarok győzni valakit valamiről, tehát valami célja van a szocializálódásomnak, az tökéletesen működik, és mindenki egy elbűvölő, határozott, társasági, nagyvilági hölgynek tart. Ha azonban minden hátsó szándék nélkül szeretnék kommunikálni, csak mert szimpatikus a másik és jóban akarok vele lenni, abban annyira béna vagyok, hogy egyszerűen természetellenesnek hat minden, amit mondok. Vagy csak simán furcsának. Pár hete szóba elegyedtem egy munkatársammal a kávégépnél, mondta, hogy szereti a pszichológiát. Nem tudva, hogy Nők Lapja-féle pszicho-ezo-baromságokra gondol, elmeséltem neki, hogy nemrég olvastam egy tanulmányt, miszerint akik szeretik a kávét, azok között nagyobb arányban találhatók pszichopaták. Azóta kerül, pedig tényleg nem akartam megijeszteni. 
27. Imádok vitatkozni. Elképzelhetetlen élvezetet okoz, ha ütköztethetem az álláspontomat valakivel, és mellőzve a veszekedést összeereszthetjük az érveinket. Néha, csak egy jó vita kedvéért, megteszem, hogy a másik oldalra érvelek, mint amit igazából gondolok, csak mert kíváncsi vagyok, mennyire hangzanak logikusan a másik oldal érvei, vagy hogy mennyire meggyőződéses a vitapartnerem. Sajnos összesen talán négy ember van, akivel ezt meg tudom tenni anélkül, hogy megsértődjön.
28. A blogom terveit, a tananyagaimat, a munkám anyagait és a leghasznosabb könyveimet egy "Világuralmi tervek" nevű mappában tartom.
    
29. Egyszer megbuktam egy személyiségteszten. Tizedikben részt vettem egy Munkaügyi Központ által szervezett pályaválasztási tanácsadáson, ami ingyenes volt, ha beleegyezek, hogy az eredményeimet felhasználhatják tudományos célra. Kitöltettek velem vagy egy tucat kérdőívet, tesztelték a Jungi személyiségtípustól kezdve a pályaalkalmasságon és a családi hátteren át az intelligenciahányadoson át szinte mindent (hogy mi lett az eredmény, arról majd később). Két hét után felhívtak, és kérték, hogy menjek vissza a központba, mert valamit mondaniuk kell személyesen. Amikor odaértem, kiderült: két rajzelemzéses tesztem nem hozott értékelhető eredményt, nem tudták kitalálni, mit is jelent, amit rajzoltam (legalábbis ezt mondták). Úgyhogy legyek szíves most gyorsan rajzolni egy fát, egyenes törzzsel, bolyhos lombbal, mint az óvodások, mert ők sajnos nem küldhetik tovább tudományos kutatásra azt a rejtélyes valamit, amit először sikerült produkálnom. Mondanom sem kell, mennyire növeli egy tinédzser önértékelését, ha egy tudós kijelenti, hogy zakkant.
30. Igen. INTJ.