Mindenekelőtt leszögezném, hogy soha nem csináltam semmi illegálisat vagy morálisan elítélendőt, mint például a hazudozás. Itt most csak a legális drogokról, az alkoholról, a koffeinről és a nikotinról fogok filozofálni, de ezek is épp elég kárt tudnak okozni.
Szerintem, mint mindig, a titok az, hogy ismerjük a saját határainkat.
Mert igen, a koffein is drog, az alkohol is drog, a nikotin is drog, és az, hogy éppen melyik legális és melyik nem, egy elvont konstrukció - de a hatásuk az emberre a törvényektől független. És persze, könnyű azt mondani, hogy "mértékkel", de mi is pontosan a mérték? És mégis honnan a jófenéből kéne tudnia egy világra éppen csak rácsodálkozó kamasznak, hogy mi is pontosan a mérték, ha soha nem próbálta?
Jelenleg az alkohol és a nikotin elvileg tizennyolc éves kor alatt tiltott. Ez azonban az esetek kilencven százalékában (oké, tippeltem, de jelentős részében) inkább azt eredményezi, hogy a gyerekek éppen a tiltás miatt tekintenek megmagyarázhatatlan misztikummal rájuk. Hát csoda, ha az első adandó alkalommal kipróbálják? Viszont ez egyáltalán nem baj, hiszen a tinédzsereknek éppen az a dolga, hogy feszegessék a határaikat, megismerjék önmagukat, és így a nagybetűsben már könnyebben be tudják lőni, mi merre hány méter.
Én először tizenhat évesen rúgtam be, az első cigarettám is olyan körül volt. Voltak csúnya elázásaim, de sosem "csaptam ki magam" az öntudatlan állapotig. Voltak napok, amikor egyik szálról gyújtottam rá a másikra, ez az állapot soha nem tartott pár hétnél tovább. Így most, tinédzserkorom szorgalmas kísérletező időszaka után úgy érzem, eljutottam arra a pontra, hogy ismerem magam, és képes vagyok biztonságos határokon belül használni a választott mérgeimet.
Az aranyszabályom az, hogy a koffein/alkohol/nikotin/stb olyan, mint a Photoshop. Ha van egy jó képed, abból mértékletes használattal tudsz még jobbat varázsolni, de ha minden képed retusált, akkor elrugaszkodsz a valóságtól, illetve ha túl sok filtert használsz, bármilyen jó képet tönkre tudsz tenni. Ha pedig eleve rossz képpel kezdesz neki, lehet tűrhető a végeredmény, de "jó" soha.
Mire gondolt a költő?
Szerintem semmi baj nincs azzal, ha valaki amúgy hat-nyolc óra alvás után egy kávéval kezdi a napot - de két óra alvás után nincs az a kávémennyiség, ami rendbe tesz.
Nincs semmi baj azzal, ha valaki egy kemény és eredményes nap után legurít egy korsó sört - de bánatbelefolytásra egyáltalán nem alkalmas, sőt, csak rosszabb lesz.
Nem baj, ha az ember társasághoz, bizonyos ételekhez vagy italokhoz kívánja a cigarettát - de ha az idegességed csillapítására próbálja használni, előbb-utóbb hozzászokik a szervezete, és a nikotin hiánya teszi majd idegessé.
Számomra a bor inkább desszert, mint partikellék, de semmiképpen nem kiút a valóságból. A kávé inkább egy finompörkölésű különleges íz, mint serkentőszer, de semmiképpen nem gyanús automatás lötty, hogy ébren maradjak melóban. A cigi inkább egy fűszeres-filteres pillanat, mint gyárkéménykedés, hogy menőnek tűnjek, de a legkevésbé sem egy relaxációs módszer
Azt hiszem, mostanra tisztelem a választott mérgem.
Szerintem, mint mindig, a titok az, hogy ismerjük a saját határainkat.
Mert igen, a koffein is drog, az alkohol is drog, a nikotin is drog, és az, hogy éppen melyik legális és melyik nem, egy elvont konstrukció - de a hatásuk az emberre a törvényektől független. És persze, könnyű azt mondani, hogy "mértékkel", de mi is pontosan a mérték? És mégis honnan a jófenéből kéne tudnia egy világra éppen csak rácsodálkozó kamasznak, hogy mi is pontosan a mérték, ha soha nem próbálta?
Jelenleg az alkohol és a nikotin elvileg tizennyolc éves kor alatt tiltott. Ez azonban az esetek kilencven százalékában (oké, tippeltem, de jelentős részében) inkább azt eredményezi, hogy a gyerekek éppen a tiltás miatt tekintenek megmagyarázhatatlan misztikummal rájuk. Hát csoda, ha az első adandó alkalommal kipróbálják? Viszont ez egyáltalán nem baj, hiszen a tinédzsereknek éppen az a dolga, hogy feszegessék a határaikat, megismerjék önmagukat, és így a nagybetűsben már könnyebben be tudják lőni, mi merre hány méter.
Én először tizenhat évesen rúgtam be, az első cigarettám is olyan körül volt. Voltak csúnya elázásaim, de sosem "csaptam ki magam" az öntudatlan állapotig. Voltak napok, amikor egyik szálról gyújtottam rá a másikra, ez az állapot soha nem tartott pár hétnél tovább. Így most, tinédzserkorom szorgalmas kísérletező időszaka után úgy érzem, eljutottam arra a pontra, hogy ismerem magam, és képes vagyok biztonságos határokon belül használni a választott mérgeimet.
Az aranyszabályom az, hogy a koffein/alkohol/nikotin/stb olyan, mint a Photoshop. Ha van egy jó képed, abból mértékletes használattal tudsz még jobbat varázsolni, de ha minden képed retusált, akkor elrugaszkodsz a valóságtól, illetve ha túl sok filtert használsz, bármilyen jó képet tönkre tudsz tenni. Ha pedig eleve rossz képpel kezdesz neki, lehet tűrhető a végeredmény, de "jó" soha.
Mire gondolt a költő?
Szerintem semmi baj nincs azzal, ha valaki amúgy hat-nyolc óra alvás után egy kávéval kezdi a napot - de két óra alvás után nincs az a kávémennyiség, ami rendbe tesz.
Nincs semmi baj azzal, ha valaki egy kemény és eredményes nap után legurít egy korsó sört - de bánatbelefolytásra egyáltalán nem alkalmas, sőt, csak rosszabb lesz.
Nem baj, ha az ember társasághoz, bizonyos ételekhez vagy italokhoz kívánja a cigarettát - de ha az idegességed csillapítására próbálja használni, előbb-utóbb hozzászokik a szervezete, és a nikotin hiánya teszi majd idegessé.
Számomra a bor inkább desszert, mint partikellék, de semmiképpen nem kiút a valóságból. A kávé inkább egy finompörkölésű különleges íz, mint serkentőszer, de semmiképpen nem gyanús automatás lötty, hogy ébren maradjak melóban. A cigi inkább egy fűszeres-filteres pillanat, mint gyárkéménykedés, hogy menőnek tűnjek, de a legkevésbé sem egy relaxációs módszer
Azt hiszem, mostanra tisztelem a választott mérgem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése