Oldalak

2015. augusztus 1., szombat

Monster High-generáció

Most, hogy lefutottam a kötelező köröket a Gothtalálkozót (góttalálkozót? az önéletrajzomban "annual local cultural con" néven fut... *bízz bennem, nyelvész vagyok*) részletzeő beszámolómmal, ideje megírnom azt a posztot, amit körülbelül a blog indulása óta akartam.
Körülbelül két éve történt, hogy a húgom, Virág (aki a X. Fehérvári Gothtalálkozón ünnepelte a tizedik születésnapját) megmutatta a kedvenc meséjét, a Monster High-t, és rögtön tudtam, hogy erről véleményt kell nyilvánítanom.

XD WARNING XD BÖLCSÉSZVESZÉLY XD WARNING XD
 
( Ha tényleg a Monster High-ról akarsz olvasni, görgess lejjebb két egységgel)

 
Wikipédia percek
 
A Monster High annak a Mattel Inc.-nek a brandje, ami a Fisher-Price-t, a Barbie-t, a Hot Wheels-t, a World Wrestling Entertainment hivatalos merchandise-ait és a Winx Club-ot is viszi, és aminek egy durva munkaügyi botrányba torkollt a gyártás kínai kiszervezése. Ez kicsit erős kezdés, de valamivel kompenzálnom kell, hogy a továbbiakban csak áradozni fogok a sorozatról.
 

A Monster High maga 2010-ben indult azzal a meglepő koncepcióval, hogy a mese főszereplői híres (vagyis hírhedt) monda-, regény-, vagy filmbéli szörnyek és fikciós lények gyerekei lesznek, és hangulatában is ezekre fog hajazni.
A horrorba hajló gyerekrajzfilm ötlete nem volt új, csak hogy párat említsek a Cartoon Network hőskorából, Bátor, a gyáva kutya és Billy és Mandy (és a Nickelodeonos Füli, Büdi, Pálcika) is borongós atmoszférával operál (olyannyira, hogy amikor huszonkét éves fejjel leültem egy Bátor, a gyáva kutya epizód elé, nem bírtam végignézni). Csakhogy van két fontos különbség ezek és a Monster High között: egyrészt, a régebbi sorozatokban a szörnyek még mindig a rosszfiúk, másrészt a régi rajzfilmek már nem felelnek meg a legújabb gyerekvédelmi irányelveknek.

I'mma yo mamma, yo?
Ha okozott neked vala álmatlan éjszakákat a rejtély, hogy miért lettek mára a rajzfilmek annyira primitívek, hogy heveny agyhúgykövet okoznak bármelyik közepesen értelmes négyévesnek, most véget vetek a gyötrelemnek: ez a gyártók új (és az összeesküvés-elméletek megjelenése előtt szögezném le: többnyire önkéntes) irányelveinek köszönhető. Ó idők, ó erkölcsök, ahogy mondják, és mind érezzük például, hogy a Tom és Jerry tányérszájú, tenyeres-talpas, cselédruhás, sodrófás néger asszonya mai szemmel már több mint vállalhatatlan, de kevésbé egyértelmű dolgoknak is mennie kellett. A brit BBC etikai kódexe a magyarázat például arra, hogy Cumberbatch Sherlock-ja miért használ nikotintapaszt a jól bevált dohányzás helyett: dohányzást bizonyos műsorsávokban már nem lehet mutatni a tévében. Többnyire a vér, a drog, a fizikai erőszak, a káromkodás, és a szexualitás megnyilvánulási formái tiltottak, és ha erre legyintenétek, egy karaktert említenék: Őt a Pindúr Pandúrokból.
Vörös miniruhában, rózsaszín tollboával, picsacsizmában... nem pont pedagógiailag korrekt.
Amúgy bár sehol nincs rá utalás, nekem meggyőződésem, hogy Ő (angolul Him) karakterét Ville Valo-ról mintázták.
(Pontosítsunk: az irányelveknek nem megfelelő meséket nem bannolták ki a létezésből, csak el kellett látni korhatár-figyelmeztetéssel, és bizonyos műsorsávokban nem mehetett adásba. De nem volt olyan épeszű csatorna, amelyiknek megérte volna egy Pindúr Pandúrokat este kilenckor, 12-es karikával vetíteni. Vagyis dehogynem, pár hónapja, amikor utoljára láttam olyan elavult trubadúrdobozt, a magyar CN éppen Billy és Mandy-t vetített, karikával, és tényleg este fél tíz volt.)

Azt, hogy ez pedagógiai szempontból megalapozott-e, hagyjuk is (szerintem igen), nézzük csak a hatásait: a rajzfilmgyártók előtt két út állt. Vagy elkezdenek olyan rajzfilmeket gyártani, amik korhatárosan is nézettséget csinálnak, tehát a nagyobbak szólnak, vagy minden ellentmondásos elemet kihagynak a mesékből, vállalva, hogy gagyi lesz, de legalább bármikor vetíthető. (És most csak a bevallottan gyerekeknek szóló darabokról beszélek, a Simpsons, Futurama, South Park és az animék nagy része most nem játszik.) Az első megoldásból született például a Ben10 sorozat, aminek az egyik évadja odáig merészkedik, hogy a szereplőknek dönteniük kell, hogy megölik-e(!) a skizofrén(!!) barátjukat(!!!), vagy a Generator Rex, ami egyszer majd kap posztot, de hasonlóan durva morális és filozófiai kérdéseket boncolgat. Ezeket úgy tizennégy éves kor alatt nem ajánlanám senkinek, de a célközönség szerintem 16+ (pontosabban a legújabb Ben10 Ultimatrix spinoff már tízévesekre van tervezve). A másik út végterméke az Adventure Time, a Gumball, valamint a primitív, kislányos, pónis sorozatok tömkelege, aminek a komplexitása a Teletubbies-éval vetekszik, és a mondanivalója legtöbbször kimerül annyiban, hogy a szeretet ereje mindent legyőz. Ez hat-hét éves kor fölött gyakorlatilag élvezhetetlen.

A jobboldali úriember a földet pár éve elpusztító mexikói tudóspár fia, jelenleg az amerikai hadsereg tartja fogva, és kísérletez rajta. Nem pont könnyű téma, mi?
(Lenne még egy út, méghozzá az ismeretterjesztő rajzfilmek, mint régen volt a Varázslatos iskolabusz vagy az Egyszer volt... sorozatok, amik az űrkutatástól kezdve a biológián át a történelemig mindenfélével foglalkoztak, és igenis érdeklik a 6-15 éves korosztályt. Csak valamiért nem gyártanak ilyeneket.)

Észrevettétek, hogy van a nyolc és tizennégy éves kor között egy lyuk, egy komplett korosztály, egy egész fejlődéslélektani szakasz, akiknek nem gyártanak rajzfilmeket? Ez jusson mindenki eszébe, amikor egy panaszkodó szülőt hall, aki szerint már nem gyártanak normális rajzfilmet - valamilyen szinten, egy korosztályra nézve, sajnos igaza van.


Megaagy, az inverz Superman
Na, erre a piaci résre repültek rá az utóbbi években nem is kevesen. Az első természetesen a Mattel volt a Monster High-jal, de szerintem fontos alkotások a Doboztrollok (egy enyhe faji alapú népirtásos történetszállal), a Lego Movie (ami annyira posztmodernen meta, hogy vettük a bölcsészkaron), a Hercegnő és a Béka (amiben tényleg a saját sorsukat fordítják jobbra, nem pedig a csodára várnak), vagy a Megaagy (amiben olyan szintű karakterfejlődés van, hogy Ottlik is megirigyelné). Sorozatszinten felhozható a már említett Ben10 spinoffja, az Ultimatrix vagy a szintén Mattel-es Ever After High.


De mit adtak nekünk a rómaiak?!
 
Miért is kéne egy 8-14 évesnek értelmes mesét néznie? A mese csak arra való, hogy elszórakozzon, nem?
Hát nem! A mesék kezdettől fogva viselkedésmintákat tanítottak nekünk, és segítettek kiélni a tudatalatti konfliktusainkat. Vegyük például a Piroska és a farkast: megtanítja, hogy ne álljunk le enyelegni sötét, szőrös alakokkal, és segít feldolgozni az ödipális konfliktust (tudjátok, amikor a kisgyerek meg akarja ölni a szüleit...   oké, kicsináltam a hangulatot. Nincs itt semmi látnivaló, kérem haladjunk tovább.) Minden inger, főleg gyerekkorban, viselkedési mintaként szolgálhat - persze ez nem azt jelenti, hogy aki CoD-ozik, az automatikusan minden pöccre előkapja a géppisztolyt, hanem azt, hogy ha valaki fogékony életszakaszban sokat CoD-ozik, az új konfliktusokra hajlamosabb agresszióval felelni. Továbbá azt is jelenti, hogy a problémák megoldásában gyorsabban jut eszébe a csapatmunka, mert ugye a CoD-ban az összjáték is nagyon fontos.

És mégis mit tanít nekünk az Adventure Time, vagy (az amúgy cuki, de roppant primitív) Gru? Pontosan, semmit. (Illetve a "szeretet erejét", de az csak egy hajszálnyival több, mint a semmi.) Oké, néha az agyatlan szórakozásra is szükség van, de nem árt, ha tudjuk, mi hogy hat a gyerekek pszichológiai fejlődésére.
Vegyünk például egy szerencsétlenül félresikerült próbálkozást, a Johnny Bravo-t. A készítők szerint a mese azt akarta ironikusan ábrázolni a nyolc-tíz éves korosztálynak, hogy a macsó stílussal nem lehet bevágódni a lányoknál - a gond csak az, hogy ebben az életkorban még nem igazán megy az irónia, mint retorikai alakzat feldolgozása, így nem is gondolta senki, hogy Johnny Bravo igazából egy negatív figura, és sokak kezdték utánozni a viselkedését.
Másik példa: Hamupipőke. Szerinted mit tanít a kislányoknak, ha a főszereplő hagyja, hogy elvegyék az életét és a nevét(!), aztán rabszolgamunkára fogják? Amikor a nővérei széttépik a ruháját, abba is beletörődne, ha az egerek meg a tündér keresztanyja nem húzza ki a szarból? Az életcélja, hogy fogjon egy férjet? Fél órányi ismertség után "halálosan szerelmes"? Az affér után pedig visszamegy ugyanabba a nyomoronc életébe, és a kisujját sem mozdítaná, hogy jobbra forduljon a sorsa, csak álmodozik, és vár, hogy megmentsék. Fuh, Disney...

És gondolom az eszed, a kitartásod, a végzettséged és a kemény munta juttatott oda, ahova... ja, nem.

Szóval nem egyszerű dolgok ezek.

 
Innen olvasd, ha a Monster High-ra vagy kíváncsi, nem a bölcsészdumámra
 
Pedagógia karon (mert én olyanra is jártam ám!) megcincáltuk a Monster High-t, és meggyőződésem, hogy egy huszonegyedik században született lánygyermek szocializációjára nagyon jó hatással lehet ez a mese. Sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, hogy fontos, értelmes, esetenként ellentmondásos témákról mesél anélkül, hogy becsúszna a korhatár-korlátozásba, és képes úgy pozitív viselkedésmintákat közvetíteni, hogy közben nem lesz szájbarágós (mint a Frozen). Az alábbiakban csak néhány pontot emelnék ki a sok közül, amik még a pedagógiaprofesszorokat is elismerő csettintésre késztették.

Ez vajon már pornográfiának számít?
  • Testkép - a Barbie-k katasztrofális testképével ellentétben a Ghoulok és Mansterek (ahogy a lányokat és a fiúkat nevezik a sorozatban) sokkal egészségesebb testarányokkal rendelkeznek. Szó sincs 90-60-90-ről, sőt, a babák felsőteste nem egy átlagos nő mérteivel operál, hanem egyenesen egy tízéves testével: minimális melleik vannak, és kifejezetten puffadt hasuk, a fiúk pedig fiúknak néznek ki, nem testépítőnek, és nem is lánynak. A végtagjaik egy felnőtthöz képest irreálisan hosszúak, de aki látott már hirtelen megnyúlt tinédzsert, az tudja, hogy annyira azért ez az ábrázolás sem torz. Egyedül a fejük az, ami hagy némi kívánnivalót maga után, mert az akkora, hogy egy mangakarakter is megirigyelné.
    Viszont érdekes, hogy ahogy haladunk előre az évadokban, a karakterek egyre változatosabbak, egyre furcsább formájúak, egyre "tökéletlenebbek".
  • Önértékelés - A mese legerősebb és legtöbbet hangoztatott üzenete, hogy a szépség nem egy külső tulajdonság, és nem akkor leszel boldog, ha idomulsz másokhoz. A főcímdal kezdőmondata "we are monsters, we are proud", azaz "szörnyek vagyunk, büszkék vagyunk" is ezt hivatott kifejezni. Miért ne lehetne hős egy víziszörny, egy zombi vagy egy homonkulusz? Miért ne lehetne hős az, akinek nincsenek szülei, aki láthatatlan, vagy aki nem tud beszélni? A Monster High tanulói egytől egyik szörnyek, a szó szoros értelmében torzszülöttek, és távol vannak a konvencionális szépségideáltól - mégis kislányok százezrei rajonganak értük, és fogadják őket a példaképüknek.
  • Fogyatékosságok - Az egyik legdurvább téma, amit feszeget a műsor. Kezdjük a legszembetűnőbb példával: Ghoulia Yelps autista. Oké, ez nincs így kimondva, de ő a legokosabb az egész iskolában, ennek ellenére nem tud beszélni, csak morogni, nehézkesen mozog, és nehezen szerez barátokat, ez azért elég egyértelmű utalás. Jackson Jekyll (illetve Holt Hyde) skizofréniáját (ami ugye igazából disszociatív személyiségzavar) viszont teljesen egyértelműen jelenítik meg. Finnegan Wake (akinek a neve amúgy James Joyce Finnegans Wake című  regényére játszik rá) kerekesszékes! Scarah Screams látássérült.
  • Kisebbségek - A Legdurvább Téma, és az írók mesterien bánnak vele; egy faji alapú konfliktus például az egyik első egész estés Moster High film, a Vészes vámpír-vérfarkas viszály alaptémája. Ebben a Monster High-ba érkezik két megszűnt iskola, a Vámpíriskola és a Vérfarkasiskola összes diákja (eleve - szegregált iskolák?!), és hamar kiderül, hogy nem igazán bírják egymást, az ellenségeskedésük generációkra nyúlik vissza. És most kapaszkodj: a vámpírok bőre hófehér, európai akcentussal beszélnek, és meg vannak róla győződve, hogy felsőbbrendűek; a vérfarkasok szőre általában sötét, durva amerikai szlenget beszélnek, és hatalmas "falkákban", soktagú családokban élnek (a főszereplő Clawdeennak tíz bátyja és legalább két húga van)... ééérteeeed?!
    ...és még a haja is szőke
    
    Ez a konfliktus viszonylag gyorsan megoldódik, ellentétben az édesvízi-tengeri viszállyal. Gilt, az édesvíziszörnyet a szülei eltiltják Lagoonától, a tengeri szörnytől, mert szerintük az összes sósvízi agresszív, barbár, veszélyes és rosszindulatú. És erre Gil nem megöli magát, mint egy bizonyos, hasonló helyzetbe csöppent Rómeó, hanem jól kiosztja a szüleit(!), hogy ne valljanak ilyen elmaradott elveket, és ne ítélkezzenek, amíg meg nem ismerik a lányt.
  • Különcségek - Csak egy rövid felsorolás, mik azok a tulajdonságok vagy cselekedetek, amiket soha, semmilyen más rajzfilmben nem látsz: Abby, a jégszörny orosz (és eddig még nem hozták be a titkosügynökös történetszálat, amiért külön riszpekt); Operetta kegyetlen tájszólásban beszél, és igazi redneck - és operarajongó; Draculaura a hivatalos adatlapja szerint vegán, és csúnya kelet-európai akcentussal beszél; Venus egy ökopunk, és több epizódon keresztül neveli bele az iskolába a szelektív hulladékgyűjtést és a környezettudatos életmódot; Rochelle francia akcentussal beszél, és felettébb agresszív; Johnny Spirit elkövetett valamit, amiről senki nem beszél, és amiért háromezer év felfüggesztést kapott; Torelai az utcán nőtt föl és megjárta a javítóintézetet; Skelita Calaveras mexikói (egyébként egy amerikai rajzfilmről beszélünk), és valódi mexikói népszokásokat mutat meg a többi diáknak; Ghoulia az egyik epizódban programoz egy terapeuta-appot okostelefonra, ami meghallgatja és megérti a diákokat; Drakulaura nem hagyja el a jelenlegi pasiját a látszólag minden szempontból tökéletes Valentinért, mert a hűség fontosabb neki... folytathatnám a sort, de lassan este lesz. Biztosíthatlak, bármelyik részre böktök rá Youtube-on (ugyanis fent van az összes), találsz benne fejlődésléleltanilag értékelhető pozitív üzenetet.
\m/, Szex, drog, újrahasznosítás ,\m/

A Monster High az irodalmibb beállítottságúaknak pedig olyan intertextualitást tartogat, hogy az irodalomelmélet tanárom is megnyalná utána a... meg a tíz ujját is (és a nyilvánvaló utalásokat a szörnyecskéink szüleire most kihagyom):
 
  • Finnegan Wake-ről már írtam, hogy James Joyce regényére utal, de körülbelül minden (értsd: MINDEN) megjelenő tulajdonnév egy szójáték
  • Az egyik epizódban Frankie éppen olyan beállításban és éppen olyan szöveggel tevékenykedik, mint Frankenstein a híres 1931-es filmben Boris Karoffal a főszerepben, csak ő nem egy homonkuluszt alkot, hanem egy élő mézeskalács-emberkét
  • A Why do ghouls fall in love című egész estét film tulajdonképpen az Anyegin vámpírokkal
  • Jackson Jekyll rendszeresen régi fekete-fehér horrorfilmekre viszi randizni Frankie-t
  • Az egyik epizód hangulatában a detektív film noir-okra játszik rá, és Spectra narrálja végig
  • A Holtak hajnalától kezdve Michael Jackson Thriller-éig rengeteg klasszikus zombifilmre van utalás
  • Johnny Spirit éppen úgy néz ki és úgy beszél, mint Danny Zuko a Grease-ből

 
És a végső érvem, hogy miért a Monster High a legjobb dolog, ami egy aligtizenévessel történhet:

SZEREPEL BENNE EGY ZOMBIEGYSZARVÚ!
 
 
Igen, szóval ez az egész nem annyi, hogy "szörny alakú babák, fúj". Nem. Éppen ez ellen a "ha csúnya, akkor rossz, ha eltérő, akkor rossz, ha nem ismerem, akkor rossz" hozzáállás ellen emelei fel a hangját a Monster High. Lehet, hogy most az idealista beszél belőlem, de ha ezek a mai fiatalok ezen nőnek föl, akkor sokkal értelmesebb, elfogadóbb, barátságosabb, sokkal emberségesebb felnőttek lesznek belőlük, mint amilyen az én generációm valaha lehet.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett!! Sajnos az osszes reszet nem lattam, de ezutan befogom szerezni, vannak benn olyan dolgok, amikrw nem is gondoltam. Igy mar masabb szemmel fogom nezno. Koszi :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Végre egy tök jó megnyilvánulás a Monsterről! :) Unokatesóm kislánya öt éves, és eléggé ráfüggött erre a mesére, és már most látszik rajta, hogy sokkal jobban elfogadja a kissé különc embereket, mint azok a korabeliek, akik nem nézik a mesét. Bár egy kis hátulütője a dolognak, mai inkább mulatságos számomra, hogy néha túlteng a fantáziája. Volt, hogy az utcán egy nénit meglátva hangosan kijelentette, hogy ott megy egy boszorkány, mert eléggé szokatlan ruhában volt a néni, és éppen akkor ébredt fel, így nem jutott eszébe, hogy nem otthon van... :D
    Szóval örülök, hogy írtál erről (Nem rövid bejegyzés, és teljesen korrekt, minden elismerésem), és, hogy nem csak én látom úgy, hogy építő jelleggel is bír ez a mese. :)
    Darkness

    VálaszTörlés
  3. Hát ez marha jó lett :) ! Mondjuk egyáltalán nem ismerem a mesét, a történeteket, Tesco-s újságból csak egyedül :D , de komolyan elgondolkodtam rajta, hogy el kéne kezdeni nézni :)))) ...

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó írás lett! Csak pár részt láttam a monster high-ból de nagyon tetszettek a karakterek, aztán mikor megláttam a boltban a babákat teljesen beléjük szerettem. Külön tetszett hogy a honlapon kis információba mindegyik karakter kapott klassz kis leírást, kedvenc dolgok felsorolást stb.
    Nekem mondjuk Bátor volt a kis kori kedvencem, imádtam de néhány rész már akkor is nyomasztóan hatott rám voltak elég félelmetes dolgok és a képi világa is rátett egy lapáttal de azért mégis kellemes emlékeket idéz fel, nem pedig egy gyerekkori traumát :D

    VálaszTörlés
  5. Soha nem tudtam, hogy ennyi minden miatt jó lehet. Én tipikusan az a féle ember vagyok (ahogy talán a facebookon is találkoztál vele), hogy kiborultam ha megláttam egy Monster High babát egy játékboltban, mondván milyen példa az, ha egy kislány / gyerek szörny akar lenni? De te most felnyitottad a szemem. Bár így, pedagógiai szemmel még sosem néztem semmit, főleg nem rajzfilmeket. A Monster High előtti részt is elolvastam. Rettentően érdekes volt és tanulságos, megvallom imádom az ilyen kifejtős írásokat. Bár, én is ennyire szorgalmas és jó lennék ebben. Eleinte terveztem egy ellen érves írást, de rájöttem: Felesleges. Tudod, igazság az, hogy azért háborogtam a játékok és a rajzfilm ellen, mert a mostani kölykök megkapják azt, ami nekem kimaradt, ami nekem hiányzott a gyerek koromból. világ életemben utáltam a Barbie világát. Jó a Disney már más, azt gyerekként istenítettem minden hercegnőjével és szereplőjével együtt (Belle és Ariel a fő kedvenc, illetve Anastasia). De tény, a mai napig háborogtam azon, miért kell ilyen a polcokra és TV műsorokra.... De... tény, hogy ha én ezen nőttem volna fel, olyan szintű rajongója lennék, mint a régi Disney meséknek. És biztosan több önbizalmam lenne és nem bánnám, ha néha úgy érzem: más vagyok mint a többiek. Ráadásul imádom a szörnyeket! Minden horror, thriller, vagy elvontnak nevezhető film, regény, alkotásban nagyon szeretem ha van benne szörny. A zombi filmek sem a túlélők miatt érdekesek, hanem az ott megalkotott zombik miatt. :D
    Köszönöm az írást, remélem látok még tőled ehhez hasonlóan érdekfeszítő írást és vissza vonom amit eddig írtam vagy gondoltam. :)

    VálaszTörlés