Tünde szemem engem és az egész jelenséget pózerek tituláló kommentek hadát látja a horizonton (vagy épp világinagy közönyt), szóval ez nem lesz egyszerű.
Nem mondom, hogy megbántam. Ők egy korszakot alkottak az életemben, ami azon a napon zárult le, amikor feloszlottak, azon a napon ugyanis nagyon sok dolog történt velem: megszakítottam a kapcsolatot kettő nagyon rossz hatású személlyel, és összejöttem a jelenlegi párommal. Amúgy teljesen véletlen, hogy ez mind egy napon történt, de akkor ezt jelnek tartottam.
Egyébként ezt az egész post-punk - pop-punk jelenséget nem tartom rossz dolognak - de legalábbis sokkal kevésbé kártékony, mint a többi kurrens divathullám. A stílus távolról még rokona is a gothnak (a punktól ered mindkettő), bár sokkal kevésbé kifinomult, kevésbé művészi, sokkal inkább nyers és egyszerű szövegekkel operál, azért dolgoznak fel olyan témákat, ami figyelemre érdemes.
(tudom, szar mentség)
//És különben is, ha másért nem, hát nosztalgiából...
Süt az egészből az az ártatlanság, a naivitás, ami bennünk már sose lesz meg. Az, hogy odáig vannak minden sötét, titokzatos és tilos dologért - mi viszont nem az izgalmakat és a misztikumot látjuk például egy éjszakai temető-túrában, hanem a csöveseket, és azt, hogy meg fogunk fázni. Ez másnak nem fáj? :( //
My Chemical Romance - Helena
(és az összes többi számuk is. Bocsi. Tudom, égés. Takarodom is egy kő alá eret vagdosni.)
(Nem ám, inkább írom a következő posztot.)
((Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy tényleg mentegetőznöm kéne azért, hogy ilyet is hallgatok. Ezzel a körítéssel csak ironikusan szeretném megjeleníteni sok morgoth "holier than thou" hozzáállását mindenhez, ami eltér az ízlésüktől.))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése