A Fekete macska csodálatos, és mély volt a maga módján, de Poe munkáihoz csak nyomokban volt köze ("Vigyázat, nyomokban Poe-t tartalmazhat!"). A Vörös halál álarca azonban nem csak hogy hűen dolgozza fel az eredeti novellát, de mellékszálnak egy másik Poe művet, a Bice-béka címűt emeli be, ráadásul rengeteg motívumot kölcsönöz Poe más műveiből - például a herceg feleségét egy Holló öli meg, és a herceg nagy órájának az ingája a Kút és az inga mintájára egy lengőbárd.
 |
| A képen Vincent Price megnyerő arca |
Pár szó Vincent Price-ról
 |
| "Azt hiszem, minden szerepemmel az emberiség sötét, kollektív tudatalattiját játszom. Tudom, hogy ez elég betegen hangzik, de nagyon élvezem." |
Vincent Price-t ismered. Komolyan. Bár nem szól róla Bauhaus-nóta, mint Hollywood másik Sötét Hercegéről (de a Deep Purple-től azért csak kapott egy dalt), talán nincs olyan élő ember a földön, aki ne hallotta volna Mr. Price hangját.
Eltekintve attól, hogy a háború utáni amerikai horrorfilmek egyik legnagyobb alakja, és számtalan Poe-feldolgozásban szerepel, jellegzetesen mély, bársonyos hangján szólal meg a Disney Sherlock Holmes-feldolgozásának, a Basil, a híres detektív egérnek a főgonosza, Ratigan Professzor.
Tehetséges szakács lévén egy ideig saját főzőműsort vezetett, még azokban az időkben, amikor tényleg kellett szakácstudás ahhoz, hogy az ember ilyesmit csináljon (bár nem tudom, kiben volt annyi mersz, hogy megkóstolja, amit Mr. Price főz). A hangja felcsendül Alice Cooper Welcome to my nightmare című albumán, és az albumból készült The Nightmare című tévéjátékban ő játssza a Rémálom Szellemét. Szerepelt a Batman sorozatváltozatában, a Scooby-Doo és a 13 szellem című sorozatban pedig nem csak a hangját, de az arcát és a nevét is kölcsönzi a nagy varázslónak, Vincent van Gouhl-nak.
Mi lehet királyabb, mint rajzfilmfigurának lenni?
Hát képregényfigurának lenni! Mr. Price-ról mintázták ugyanis a Marvel Dr. Strange nevű karakterét, aki 2016-ban kap majd saját filmet, és a teljes neve, a színész tiszteletére Dr. Stephen Vincent Strange (és egyébként nem kicsit hasonlít kedvenc zenészemre, Aurelio Voltaire-re).
Tehetséges szakács lévén egy ideig saját főzőműsort vezetett, még azokban az időkben, amikor tényleg kellett szakácstudás ahhoz, hogy az ember ilyesmit csináljon (bár nem tudom, kiben volt annyi mersz, hogy megkóstolja, amit Mr. Price főz). A hangja felcsendül Alice Cooper Welcome to my nightmare című albumán, és az albumból készült The Nightmare című tévéjátékban ő játssza a Rémálom Szellemét. Szerepelt a Batman sorozatváltozatában, a Scooby-Doo és a 13 szellem című sorozatban pedig nem csak a hangját, de az arcát és a nevét is kölcsönzi a nagy varázslónak, Vincent van Gouhl-nak.
 |
| Vincent van Gouhl |
Hát képregényfigurának lenni! Mr. Price-ról mintázták ugyanis a Marvel Dr. Strange nevű karakterét, aki 2016-ban kap majd saját filmet, és a teljes neve, a színész tiszteletére Dr. Stephen Vincent Strange (és egyébként nem kicsit hasonlít kedvenc zenészemre, Aurelio Voltaire-re).
És a legismertebb szerepét még mindig nem említettem. Megvan a Thriller? Igen, a Michael Jackson Thriller, amit a Grim Adventures of Billy and Mandy-től kezdve a Shrek-ig szinte minden releváns popkulturális elem feldolgozott már. Nos, ebben van egy rész, amikor a kamera a temetőt mutatja, ahonnan a régi horrorfilmek stílusában másznak ki a nem is annyira halott hullák, és egy Narrátor mély hangon búgja, hogy:
"Darkness falls across the land
The midnight hour is close at hand
Creatures crawl in search of blood
To terrorize y'all's neighborhood
And whosoever shall be found
Without the soul for getting down
Must stand and face the hounds of hell
And rot inside a corpse's shell
The foulest stench is in the air
The funk of forty thousand years
And grizzly ghouls from every tomb
Are closing in to seal your doom
And though you fight to stay alive
Your body starts to shiver
For no mere mortal can resist
The evil of the thriller! *gonosz kacaj*"
Nos, a Narrátor nem más, mint Mr. Price.
Ha még nem unjátok, akkor elmesélek egy anekdotát, szemléltetendő, milyen morbid humora volt Mr. Price-nak. Állítólag amikor Lugosi Béla temetésén látta, hogy a nagy színészt a Drakulaként viselt köpenyben temetik el, diszkréten odahajolt a mellette álló gyászolóhoz, és azt súgta:
"Nem gondolod, hogy át kéne szúrnunk egy karóval a szívét, csak a biztonság kedvéért?"
A vörös halál álarca
Mielőtt rátérünk a szinopszisra, még egy kicsi popkultúra: az a Jane Asher, aki Francescát játssza, a Beatles-ös Paul Mc Cartney barátnője volt, és néhány Beatles-dal hozzá szól, valamint az ő hálószobájában íródott.
Tehát a történet...
(SPOILERS AHEAD!)
Európában tombol a Vörös halál nevű járvány, ezért Prospero herceg, egy csapat válogatott arisztokrata társaságában bezárkózik a kastélyába, hogy ott vészeljék át a vészt. De az arisztokraták egy idő után beleunnak a végtelen bálokba és egymás kefélésébe, ezért egyéb szórakozás után néznek: terrorizálni kezdik a környék lakosságát. Ennek részeként hozat Prospero a várba egy fiatal parasztlányt,Katnisst Francescát, valamint az apját és a vőlegényét, akiknek egy groteszk középkori gladiátorjáték keretében kéne végezniük egymással a lány szeme láttára. Egyszóval agóniájukkal mulattatnák a kastély népét. Közben a környező faluban fel-feltűnik egy vörös köpenyes alak, aki nem különösebben ellenszenves, mégis a halál jár a nyomában.
Persze nem mellékes, hogy Prospero herceg ésa Capitolium az arisztokratái sátánimádók, amit a film következetesen "sátánistának" titulál, de majd elmondom később, miért nem ugyan az a kettő. Ez a sátánimádás egyébként abból áll, hogy Prospero felesége néha halkan és meggyőzően imádkozik a Sátánhoz, inkább csak hangulatteremtére van az egész, meg arra, hogy megmagyarázzák, miért érdemli meg Prospero a bukást (mintha az, hogy lelövet egy ártatlan, loknis kislányt, nem lenne elég hangsúlyos...), de nem ennek keretében kegyetlenkednek, hanem csak a kegyetlenkedés kedvéért.
Prospero egyre jobban belehabarodik Francescába, amit a felesége természetesen nem néz jó szemmel. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbálja megszöktetni Francescát, a vőlegényét és az apját, de Prospero természetesen rájön a dologra. A feleség végül utolsó erőfeszítésként, hogy férje fölé kerekedjen, eladja a lelkét a Sátánnak, de a terve visszafelé sül el - a Sátán küldötte, egy Holló feltépi az asszony torkát.
Közben az arisztokraták között sincs minden rendben, az egyikük folyamatosan terrorizálja a törpenövésű udvari bolondját és annak a feleségét. Végül a bolond csodálatos módon áll bosszút: ráveszi a gazdáját, hogy a meghirdetett jelmezbálra orangutánnak öltözzön föl, ő pedig a cirkuszigazgatónak maszkírozná magát, aki láncon vezeti a majmot. A gazda belemegy, az udvari bolond pedig, láncon vezetve a saját gazdáját, csak az alkalomra vár - és amikor az alkalom eljön, a leeresztett csillárhoz kötözi a majomnak öltözött szerencsétlent, felhúzza a mennyezet közelébe, és felgyújtja. Az arisztokraták pedig tapsolnak a remek előadáshoz.
Az álarcosbálnak csak egy szabálya van - senki nem viselhet vöröset, mert, mint a herceg mondja, ez még az ő humorának is kicsit sok. A bálon mégis feltűnik egy vörös köpenyes alak, akit Prospero haragjában végigkerget a színes termeken. Amikor elkapja, az alak elárulja, hogy ő a Vörös halál, Prospero viszont ezt megkönnyebbüléssel fogadja - meggyőződése, hogy a Halál ugyanúgy a Sátánt szolgálja, mint ő, ezért hát ő biztonságban van. De azért biztos ami tuti alapon felajánlja a báli társaság életét ajándékul a Vörös halálnak.
A film egyébként könnyed, ha a horror műfaján belül lehet ilyesmiről beszélni. Bár járványok valóban léteznek, tőlünk időben és térben távol (MÉG! - sorry, paranoiás vagyok), ezért nem lehet érezni rajta a történelmi traumát, mint a Fekete macskán, vagy a személyes tragédiát, mint az 1408-ban. Az egyetlen valódi filozofikus tartalom a végkifejlet előtti pillanat, amikor a Vörös halál kirángatja Prosperót abból a tévképzetből, hogy biztonságban van, csak azért, mert sátánimádó:
"Prospero: - De a világot a Sátán irányítja! Szövetséget kötöttem vele!
Vörös halál: - Nem egyedül irányít... és a szövetséged nem ment meg.
Prospero: - De nincs másik Isten! A Sátán megölte!
Vörös halál: - Minden ember magának kreálja az isteneit, a mennyországát és a poklát egyaránt."
Hollywoodi sátánizmus kontra valódi sátánizmus
Ez az utolsó mondat győzött meg, hogy írnom kell arról is, hogy mi a különbség a filmbeli ördögimádás és a valódi sátánizmus között. Mert a filmekben ugye gyakran lehet találkozni fordított keresztes, szüzet áldozós "sátánistákkal", akik inkább a katolicizmus reciproka, egy polgárpukkasztó valláskritika, mint valódi, különálló szekta. Minden funkciójuk az, hogy valami nagyon szentségtelen indokkal magyarázzák meg a horrorfilm történéseit, nagyon ritka az, amikor egy karakter ördögimádása nem azt jelenti, hogy Ő Itt A Rosszfiú (üdítő kivétel például a Rosemary gyermeke).
Ezzel szemben tényleg létező, valóságos egyház a Sátán Egyháza, Romániában például bejegyzett egyházként működik, és ennek a tagja Marilyn Manson is - és abszolút de semmi köze a filmbeli "sátánistákhoz". Ez az "egyház" inkább egy filozófiai iskola, mint tényleges vallás, ami Nietzsche elképzeléseiből nőtte ki magát (nem megyek bele mélyen a filozófiájába, akit érdekel Nietzsche, de nem akar nyakatekert nyelvezetű ömlengést olvasni, lapozza át a Death Note-ot - Nietzsche beszél Light szájából). Alapvető elgondolásuk, hogy sem mennyország, sem pokol, sem isten, sem ördög nem létezik (tehát nem igazán van értelme neki szüzeket áldozni), mindent csak az ember kreált magának. Az egyetlen, ami létezik, az az Ember.
Vagyis, a filmben az egyetlen valódi, modern értelemben vett sátánista maga a Vörös halál.
Befejezem a locsogást...
..., csak előtte szeretném megköszönni még egyszer a tippet. Ez a film csodálatos, hű Poe munkásságához, de három évnyi intézményi eredetű elemzőreflexszel sem éreztem szükségét, hogy mögöttes tartalmat keressek. A tárgyalt mondat kivételével nem jelent többet, mint amennyi első ránézésre látszik (ami persze nem baj), és szerintem a hangulat az, amiért ez a film kihagyhatatlan.
Meg persze Vincent Price. Ki ne akarna Francesca helyében lenni a csókjelenetnél?!
A filmet egyébként aktuálisnak éreztem, és nem csak az ebolajárvány miatt (bevallom - rettegek), hanem mert ma haveri körrel levonulunk egy balatonparti villába, és elbarikádozzuk magunkat az ősz fenyegető közeledése elől. A dresscode pedig a legfancy-bb ruha, amit találunk otthon.
Nem sok szelfit fogtok találni ezen a blogon (igen, így írják, ez volt 2013-ban az év szava is), mert ez az egész nem rólam szól, hanem a Nagy Ködös Gótikáról, de ma este azért lesz egy-két outfit-poszt.
by: A
Mielőtt rátérünk a szinopszisra, még egy kicsi popkultúra: az a Jane Asher, aki Francescát játssza, a Beatles-ös Paul Mc Cartney barátnője volt, és néhány Beatles-dal hozzá szól, valamint az ő hálószobájában íródott.
Tehát a történet...
(SPOILERS AHEAD!)
Európában tombol a Vörös halál nevű járvány, ezért Prospero herceg, egy csapat válogatott arisztokrata társaságában bezárkózik a kastélyába, hogy ott vészeljék át a vészt. De az arisztokraták egy idő után beleunnak a végtelen bálokba és egymás kefélésébe, ezért egyéb szórakozás után néznek: terrorizálni kezdik a környék lakosságát. Ennek részeként hozat Prospero a várba egy fiatal parasztlányt,
Persze nem mellékes, hogy Prospero herceg és
Prospero egyre jobban belehabarodik Francescába, amit a felesége természetesen nem néz jó szemmel. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbálja megszöktetni Francescát, a vőlegényét és az apját, de Prospero természetesen rájön a dologra. A feleség végül utolsó erőfeszítésként, hogy férje fölé kerekedjen, eladja a lelkét a Sátánnak, de a terve visszafelé sül el - a Sátán küldötte, egy Holló feltépi az asszony torkát.
Közben az arisztokraták között sincs minden rendben, az egyikük folyamatosan terrorizálja a törpenövésű udvari bolondját és annak a feleségét. Végül a bolond csodálatos módon áll bosszút: ráveszi a gazdáját, hogy a meghirdetett jelmezbálra orangutánnak öltözzön föl, ő pedig a cirkuszigazgatónak maszkírozná magát, aki láncon vezeti a majmot. A gazda belemegy, az udvari bolond pedig, láncon vezetve a saját gazdáját, csak az alkalomra vár - és amikor az alkalom eljön, a leeresztett csillárhoz kötözi a majomnak öltözött szerencsétlent, felhúzza a mennyezet közelébe, és felgyújtja. Az arisztokraták pedig tapsolnak a remek előadáshoz.
Az álarcosbálnak csak egy szabálya van - senki nem viselhet vöröset, mert, mint a herceg mondja, ez még az ő humorának is kicsit sok. A bálon mégis feltűnik egy vörös köpenyes alak, akit Prospero haragjában végigkerget a színes termeken. Amikor elkapja, az alak elárulja, hogy ő a Vörös halál, Prospero viszont ezt megkönnyebbüléssel fogadja - meggyőződése, hogy a Halál ugyanúgy a Sátánt szolgálja, mint ő, ezért hát ő biztonságban van. De azért biztos ami tuti alapon felajánlja a báli társaság életét ajándékul a Vörös halálnak.
A film egyébként könnyed, ha a horror műfaján belül lehet ilyesmiről beszélni. Bár járványok valóban léteznek, tőlünk időben és térben távol (MÉG! - sorry, paranoiás vagyok), ezért nem lehet érezni rajta a történelmi traumát, mint a Fekete macskán, vagy a személyes tragédiát, mint az 1408-ban. Az egyetlen valódi filozofikus tartalom a végkifejlet előtti pillanat, amikor a Vörös halál kirángatja Prosperót abból a tévképzetből, hogy biztonságban van, csak azért, mert sátánimádó:
"Prospero: - De a világot a Sátán irányítja! Szövetséget kötöttem vele!
Vörös halál: - Nem egyedül irányít... és a szövetséged nem ment meg.
Prospero: - De nincs másik Isten! A Sátán megölte!
Vörös halál: - Minden ember magának kreálja az isteneit, a mennyországát és a poklát egyaránt."
Hollywoodi sátánizmus kontra valódi sátánizmus
Ez az utolsó mondat győzött meg, hogy írnom kell arról is, hogy mi a különbség a filmbeli ördögimádás és a valódi sátánizmus között. Mert a filmekben ugye gyakran lehet találkozni fordított keresztes, szüzet áldozós "sátánistákkal", akik inkább a katolicizmus reciproka, egy polgárpukkasztó valláskritika, mint valódi, különálló szekta. Minden funkciójuk az, hogy valami nagyon szentségtelen indokkal magyarázzák meg a horrorfilm történéseit, nagyon ritka az, amikor egy karakter ördögimádása nem azt jelenti, hogy Ő Itt A Rosszfiú (üdítő kivétel például a Rosemary gyermeke).
Ezzel szemben tényleg létező, valóságos egyház a Sátán Egyháza, Romániában például bejegyzett egyházként működik, és ennek a tagja Marilyn Manson is - és abszolút de semmi köze a filmbeli "sátánistákhoz". Ez az "egyház" inkább egy filozófiai iskola, mint tényleges vallás, ami Nietzsche elképzeléseiből nőtte ki magát (nem megyek bele mélyen a filozófiájába, akit érdekel Nietzsche, de nem akar nyakatekert nyelvezetű ömlengést olvasni, lapozza át a Death Note-ot - Nietzsche beszél Light szájából). Alapvető elgondolásuk, hogy sem mennyország, sem pokol, sem isten, sem ördög nem létezik (tehát nem igazán van értelme neki szüzeket áldozni), mindent csak az ember kreált magának. Az egyetlen, ami létezik, az az Ember.
Vagyis, a filmben az egyetlen valódi, modern értelemben vett sátánista maga a Vörös halál.
Befejezem a locsogást...
..., csak előtte szeretném megköszönni még egyszer a tippet. Ez a film csodálatos, hű Poe munkásságához, de három évnyi intézményi eredetű elemzőreflexszel sem éreztem szükségét, hogy mögöttes tartalmat keressek. A tárgyalt mondat kivételével nem jelent többet, mint amennyi első ránézésre látszik (ami persze nem baj), és szerintem a hangulat az, amiért ez a film kihagyhatatlan.
Meg persze Vincent Price. Ki ne akarna Francesca helyében lenni a csókjelenetnél?!
A filmet egyébként aktuálisnak éreztem, és nem csak az ebolajárvány miatt (bevallom - rettegek), hanem mert ma haveri körrel levonulunk egy balatonparti villába, és elbarikádozzuk magunkat az ősz fenyegető közeledése elől. A dresscode pedig a legfancy-bb ruha, amit találunk otthon.
Nem sok szelfit fogtok találni ezen a blogon (igen, így írják, ez volt 2013-ban az év szava is), mert ez az egész nem rólam szól, hanem a Nagy Ködös Gótikáról, de ma este azért lesz egy-két outfit-poszt.
by: A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése