8. nap - mi a legjobb és legrosszabb tapasztalatod a nem-goth-okkal?
Bocs, ez milyen kérdés? Épp elég baj, hogy minket felcímkéznek, én nem akarok másokat felcímkézni, nem tudom, és nem is akarom megmondani, hogy valaki goth-e vagy nem, nem feladatom, és eszközöm sincs hozzá. (Erről a nemgoth elnevezésről mindig a muglik jutnak eszembe amúgy).
Azért valamit csak mondok...
Inkább érdekes, mint jó vagy rossz tapasztalat. Zsebpénzkiegészítésként magántanárkodok, és nagyon sok különös tapasztalatom van, főleg az olyan emberekkel, akikkel amúgy nem állnék szóba. Leülni egy olyan fiú vagy lány elé, akiről tudod, hogy gimiben utált volna, megvert volna, csúfolt volna, nem könnyű. De leülni egy punk elé, és rávenni, hogy nem az intimpiercingjeit csörgesse, hanem a feladatot csinálja, még nehezebb. A legnehezebb persze az, amikor egy tizenkét éves az óra után elkezdi mesélni, hogy hogyan jöttek érte a kommandósok, mert Facebook-on azt írta egy osztálytársának, hogy másnap késsel megy be a suliba, és megöl mindenkit, aki piszkálja...
(Ez tényleg megtörtént!)
Szóval csak arra akarok kilyukadni, hogy sok olyan emberrel találkozok a tanítás közben, akikkel amúgy elkerülnénk egymást, éppen emiatt a hülye cimkézés miatt, mert pfúj ő goth, vagy pfúj, ő punk - miközben a személyiség messze nem ettől függ. A stílusából sose tudhatod, ki ő, és mire van szüksége - viszont azt tudhatod, mert minden emberre igaz: hogy az élete érdekes, és érdemes megismerni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése